Szabó Lőrinc után szabadon

(hozzállásom az állattartáshoz)

Avagy a görény nevelés alapszabálya számomra.

Veszekedtem görényemmel,

mint törpével egy óriás:

Csoda: ne harapdáld az ujjam,

Durell: hova mégy,mit csinálsz?

Angyal: jösz le rögtön a gázrezsóról?

Édi: ide a zoknit !Nem szabad!

Gingi :rettenetes ,megint lelökted

az asztalról a poharat.

Hiába szídtam,fenygettem,

nem is hederítettek rám;

lépcsőnek használták a könyves

polcokat egész délután,

a kaktusz bimbait leszedték

és felborították a vázát.

Most nagyobb vagyok mint te!-gondolták

s már a szekrény tetejét járták.

Nem bírtam velük,tönkre nyúztak,

de azért tettszettek a kicsik,

s végül ,hogy megrakni ne kelljen,

leültem hozzájuk játszani.

Leguggoltam s az óriásból

negyedórára törpe lett.

(mi lenne gondoltam,ha mindig

lent volnál,ahol görényed)

és ahogy lekuporodtam,

úgy kelt fel rögtön a világ;

tornyok jártak-keltek köröttem,

és minden láb volt,csupa láb,

és megnőtt a magas,a messze,

és csak a padló volt az enyém,

mint nyomorult kis görény mozogtam

a szoba börtön fenekén.

És ijesztő volt odalentről,

hogy olyan nagyok a nagyok,

hogy mindent tudnak és erősek,

s én gyönge és kicsi vagyok.

Tenni akartam,bosszut állni,

megmutatni,hogy mit tudok.

Negyedóra-és gyűlöltem

mindenkit,aki elnyomott.

Gyűlöltem,óh hogy meggyűlöltem!..

És akkor zsupsz,egy pillanat:

Irwin megharapta a lábam

s már iszkolt ,tudva,hogy kikap.

Felugrottam:Te Csöppem!-Aztán:

No,ne félj,-mondtam csendesen.

S magasra emeltem mindet,

hogy nagyok,hogy óriásak legyenek.