Szabó Lőrinc után szabadon
(hozzállásom az állattartáshoz)
Avagy a görény nevelés alapszabálya számomra.
Veszekedtem görényemmel,
mint törpével egy óriás:
Csoda: ne harapdáld az ujjam,
Durell: hova mégy,mit csinálsz?
Angyal: jösz le rögtön a gázrezsóról?
Édi: ide a zoknit !Nem szabad!
Gingi :rettenetes ,megint lelökted
az asztalról a poharat.
Hiába szídtam,fenygettem,
nem is hederítettek rám;
lépcsőnek használták a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait leszedték
és felborították a vázát.
Most nagyobb vagyok mint te!-gondolták
s már a szekrény tetejét járták.
Nem bírtam velük,tönkre nyúztak,
de azért tettszettek a kicsik,
s végül ,hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzájuk játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(mi lenne gondoltam,ha mindig
lent volnál,ahol görényed)
és ahogy lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ;
tornyok jártak-keltek köröttem,
és minden láb volt,csupa láb,
és megnőtt a magas,a messze,
és csak a padló volt az enyém,
mint nyomorult kis görény mozogtam
a szoba börtön fenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek,
s én gyönge és kicsi vagyok.
Tenni akartam,bosszut állni,
megmutatni,hogy mit tudok.
Negyedóra-és gyűlöltem
mindenkit,aki elnyomott.
Gyűlöltem,óh hogy meggyűlöltem!..
És akkor zsupsz,egy pillanat:
Irwin megharapta a lábam
s már iszkolt ,tudva,hogy kikap.
Felugrottam:Te Csöppem!-Aztán:
No,ne félj,-mondtam csendesen.
S magasra emeltem mindet,
hogy nagyok,hogy óriásak legyenek.
|